A klasszis, akit elnyomott az apja árnyéka

A legendás Joe Frazier fia sok szakértő szerint talán a valaha élt legjobb nehézsúlyú amatőr bunyós lehetett volna de korai célját, hogy egy olimpiai aranyérem után visszavonuljon az ökölvívástól sosem tudta megvalósítani!

Marvis Frazier 1960-ban látta meg a napvilágot „Smokin'” Joe Frazier harmadik gyerekeként. Marvis bár egy 16 szobás, két szintes házban nőtt fel, sosem volt elkényeztetett gyerek, ahogy egyik Frazier gyerek sem. Az újságírók és a szponzorok mind elismerően nyilatkoztak róla mikor profi lett, hogy nagyon udvarias tisztelettudó srác, akinek nem esett nehezére megköszönni a segítséget amit ezek az emberek nyújtani tudtak neki. Ez akkoriban nem volt jellemző a profi bunyósokra, a legtöbbjük kerülte az újságírók és úgy általában az emberek közelségét.

Bár 1968-tól folyamatosan jelen volt a ring mellett édesapja legnagyobb mérkőzésein, sokáig egyáltalán nem érdekelte az ökölvívás. „Kosaraztam, amerikai fociztam és birkóztam. Mindet szerettem, de leginkább a fociban éreztem jól magamat. Hogy formában tudjam tartani magamat az off-szezon alatt lejártam az ökölvívóterembe is és beleszerettem a ring világába. Mivel nem tudtam és nem is akartam megosztani a figyelmemet végül az ökölvívás maradt az egyetlen sport amivel foglalkozni akartam!”

Profi ökölvívó edzőszett: http://bit.ly/2sI2FHd

Egy nap az ifjú Marvis 10 évesen összeverekedett a nővérével és megütötte azt, édesanyja felzavarta a szobájába, hogy várja meg még az édesapja hazajön. A fiú beleremegett mikor meghallotta, hogy az apja hazaért. „Feljött a szobámba és azt mondta, hogy gyere velem, megyünk az állatkertbe. Állatkertnek nevezte az edzőtermet, ami az alagsorunkban volt felállítva. Az állatkert közepén állt egy ring, apám beküldött és egy pár kesztyűt adott nekem aztán ő is felvette a sajátjait. Lányokat versz? Lányokat ütsz meg? Kérdezgette tőlem miközben lazán ütögetett én pedig csak védekeztem. Tudod te milyen erős vagy? Tisztában vagy vele? Kérdezte hangosabban és egyre nagyobbakat ütött. Elhihetitek, hogy soha többé nem volt kedvem még véletlenül sem kezet emelni egy nőre.”

Édesapja nem örült neki, hogy a fia az ökölvívást választotta. Mikor megtudta, hogy a legkisebb fia mire adta a fejét egy egész kiselőadást tartott neki. „Ez nem játék, ezt nem lehet máshogy csinálni csakis teljes odaadással. Ezek a srácok azért vannak itt a teremben, hogy minden edzésen letépjék egymás fejét. Tudod mit jelent ez? Ezt nem lehet félvárról venni!” Pár nappal később Marvis és az unokatestvére Russel akivel együtt jártak bokszolni lementek a terembe.„Russel-nek olyan stílusa volt mint az apámnak, ezért apám szerette, de ő nem vette komolyan a bunyót, még én igen. Az egyik szombaton aztán apám megjelent a ring mellett és azt mondta nekem, hogy látni akarja mire jutottam. Elkezdtük a bunyót Russel-el, rátapadtam és püföltem. Elhajoltam egy bal horog elől ami nagyon meglepte apámat. Nem akarod komolyan venni Russel? Szólt oda az unokatesómnak, majd utána nekem. Te meg a testére üss!” Ez volt az a pillanat amikor Joe Frazier belenyugodott, hogy a fia ökölvívó lesz.

Joe Frazier edzőterme

A hely mérföldkő volt az ökölvívók számára, a termet Frazier egyik szponzora a Cloverlay Inc. vásárolta meg 1968-ban, hogy Joe Frazier itt tudjon készülni a mérkőzéseire. A terem legendássá vált hiszen nyolc évvel késbb 1976-ban Joe Frazier nehézsúlyú világbajnok lett. Miután visszavonult megvásárolta a termet és ez volt a munkahelye. A négyzet alakú csarnok végén volt Frazier irodája, ahonnan belátta az egész termet. 1983-ban aztán Joe egy új szabályt hozott a terem életében, ezentúl akik nem az ő bokszolóival dolgoztak a terembe 250 dolláros bérleti díj megfizetésére voltak kötelezettek.

Amatőr sikerek

A 16 éves Marvis természetesen az édesapja termében kezdett el bunyózni, az egyik edző George Benton kezdett vele dolgozni aki egy remek a védekezésre építő bokszolót faragott a fiatal srácból. Marvis legjobb amatőr eredménye az 1979-es Junior világbajnoki címe volt, ám ennek ellenére a szakmában sokan a világ egyik legjobb amatőr ökölvívójának tartották. 1977-ben lépett először a ringbe 16 évesen és 1979-ben 18 évesen már a második helyen volt rangsorolva az amerikai amatőr ranglistán nehézsúlyban. Ekkor még az apja megpróbált a lehető legtávolabb maradni a fia edzésmunkájától és nem szólt bele semmibe, csupán tanácsokkal látta el őt. 1987-ben a Pán Amerikai játékokon sokan azt várták, hogy Marvis összecsap a nehézsúlyú amatőr legendával Teofilio Stevenson-nal. Édesapja azonban úgy gondolta, hogy a 19 éves fiú még túl fiatal és túl tapasztalatlan hozzá, hogy Stevenson ellen bunyózzon. Marvis megfogadta a tanácsot és kihagyta a versenyt. Még a fiú imádott repülni, az apja rettegett ettől a fajta utazási formától és ez 1980-ban megmentette a fia életét mikor a LOT Flight 7-es járatán egy katasztrófa során minden résztvevő az életét vesztette, köztük Marvis néhány csapattársa is!

„Én személy szerint nagyon szerettem repülni, de édesapám nem. Mivel ő volt a ház ura mindig az történt amit ő akart. Amikor reggel a hírekben láttuk a katasztrófát apám felhívott és azt mondta. Látod fiam? Mondtam, hogy azok a repülők egyszer megölnek.”

Marvis végül nem jutott ki az 1980-as olimpiára, ugyanis a selejtezőkön James Broad kiütötte őt. Csodás amatőr karrierje során olyan későbbi neves bunyósokat győzött le mint Mitch Green, Tim Witherspoon vagy James „Csonttörő” Smith. Amatőr rekordja irigylésre méltó 56-2-0 volt.

Marvis eleinte nem akart profi ökölvívó lenni, de az edzője George Benton hatalmas potenciált látott a fiúban. „A legjobb úton halad afelé, hogy egy védekező zseni váljon belőle! Ha eltalálod egy balkezessel, azt jól jegyezd meg, mert többet nem adod el neki. Adjatok nekem 18 hónapot és egy Houdini-t faragok belőle! Tökéletesen alkalmazkodik minden szituációhoz és még csak 18 éves, de már most olyan dolgokat visz véghez a ringben amit a legjobb kihívók sem tudnak! Ha megjön a felnőtt ereje akkor Joe Louis óta a valaha élt legjobb nehézsúlyú lesz belőle!”

Profi karrier

Sokan úgy gondolták, hogy Joe Frazier nem a legjobb promóter, ugyanis az a nyers keménységet amit a ringben képviselt magával hozta az üzleti életbe is. Lou Duva a következőt nyilatkozta ekkor róla. „Nagyon szeretem, de nem mindegy, hogy promóterként szívvel, vagy ésszel hozod e a döntéseket. Joe szeretné ha a bunyósai olyan jól bunyóznának mint Ő tette, de ki lép a ringbe Joe vagy ők? Csak egy Joe Frazier volt, megismételhetetlen!”

Benton és Marvis elkezdték szállítani a győzelmeket ám egy nap Joe úgy döntött, hogy ő is részt fog venni a fia profi karrierjében mint edző és közösen fognak dolgozni Benton-al. Nem sokkal később Joe azt mondta, amikor ő is lent van a teremben, akkor csak vele edzhet a fiú. Benton nem sokáig bírta ezt. „Túl sűrű lett a levegő, fullasztott, fojtogatott ez a szituáció.” Marvis és Joe elmondása szerint Benton túl sokat foglalkozott az amatőr srácokkal és nem volt elég ideje rá, hogy Marvis-ra koncentráljon. „Itt kezdődik a vérre menő bunyó!” mondta az öreg utalva rá, hogy teljesen át fogja alakítani a fia stílusát. Még Benton keze alatt a legkeményebb kritikusok szerint is a világ legjobb amatőrje lett a fiúból, addig az apja szerint hiányzott belőle a tűz. Amatőrként egy nagyon pontos, gyors kezű és a védekezésre nagy gondot fordító bokszoló volt, profiként azonban az apja úgy döntött, hogy a védekezés helyett a támadást fogják erőltetni. A fiú nem volt egy túl nagy termetű nehézsúlyú, csupán 184cm magas volt de pontosan a ravaszsága és a jó védekezése miatt tudott sikeres lenni az óriások között. Még Marvis szerint csak apró változtatásokat végeztek a felkészülései alatt, addig a szakma szerint az irány 180 fokos fordulatot vett. „Joe a saját másodpéldányát szerette volna megteremteni. Nem hagyta, hogy a fia kiteljesedjen és a saját egyénisége szerint bunyózzon. Neki nem verekednie kellett, hanem ökölvívni!” Összegezte Lou Duva a változást. Nyolc felhozó mérkőzés után Marvis visszavágott az amatőrként őt legyőző Broad-nak és legyőzte Joe Bugner-t is, Majd kaptak egy ajánlatot az ekkor 44-0-0-ás rekordú Larry Holmes ellen. Joe ezúttal nem hallgatott a józan eszére és szívből hozta meg a döntést, úgy gondolta, hogy a fia sebessége elég lesz, hogy legyőzze a bajnokot. Holmes az első menet első percében egy jobb egyenessel a padlóra küldte az ifjabbik Frazier-t, majd miután az felállt a köteleknél kivégezte azt, első menetes TKO-val hozva a mérkőzést. Hogy jó ötlet volt e egy 10-0-0-ás mérlegű srácot összehozni egy 44-0-0-sal? Valószínűleg nem, de egy másik manager megvédte Joe Frazier döntését. „A hírek szerint 500.000 dollárt kapott a meccsért, egy olyan meccsért ahol senki nem gondolta, hogy nyerhet. Ha ennyi pénzt ajánlanak neked elfogadod, Marvis mivel esélytelen volt, ez a vereség nem változtatja meg az értékét a piacon.”

Az élet persze nem állt meg, Marvis zsinórban nyert hat mérkőzést és olyan neveket is legyőzött mint James Tillis vagy a későbbi világbajnok „Csönttörő” Smith, de mindegyik mérkőzés végigment. Az ajánlat pedig megérkezett a 24-0-0-ás Mike Tyson elleni meccsre. Mivel Marvis jellemébe ez nem fért bele, apja Joe kezdte a Trash Talk-ot amiben folyamatosan le kicsinylette a Tyson-t már ekkor körül ölelő legendát. 1986-ot írtunk és ekkorra nyilvánvaló volt, hogy Marvis nagyon tehetséges profi, de ahhoz a stílushoz amit az apja kidolgozott számára, fizikálisan gyenge. A mérkőzés napján, Tyson elszántan érkezett a ringbe és annyira fel volt tüzelve, hogy a vezetőbíró Joe Cortez többször is visszaküldte a sarkába. Tyson az első menetben kivégezte a semleges sarokban Marvis-t néhány brutális felütéssel aki lógó fejjel ült a padlón. Cortez 3-ig számolt,majd beszüntette a mérkőzést. „Felakadt szemekkel ült a sarokban, nagyon aggódtam az egészségért.” emlékszik vissza a pillanatra a legendás bíró.

A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Joe Frazier a következőt mondta. „Mi ez a srác, egy állat? Meg akarok mérkőzni vele, ezt ki kell próbálnom. Nem hiszem, hogy kárt tudna tenni bennem.”

Marvis így emlékszik a mérkőzésre. „Lebecsültem Tyson-t, akkor még nem volt világbajnoki címe és úgy gondoltam, hogy ő is csak egy fiatal srác mint én, aki sikerre éhes és csak egy statisztikai adat lesz a mérlegemben. A meccsből annyira emlékszem, hogy ütöttem el bal egyenest...”

Marvis még két mérkőzést vívott felhozó emberek ellen, majd a szögre akasztotta a kesztyűit és egy rehabilitációs program igazgatója lett.

„Marvis 250.000 dollárt kapott a Tyson meccsért, de nem volt erre felkészülve. Még öt meccset legalább kellett volna vívnia, olyan emberek ellen akik nem felhozóemberek” Fogalmazott a Holmes döntést megóvó manager kortárs.

Exkluzív ajánlat!

Ha a webshopunkon megrendeled az alábbi kesztyűt, ajándékba adunk mellé egy Premium Fighter – Gel Inside fogvédőt melynek a bolti ára 4990Ft. Ám most ingyen a tiéd lehet!

Webshop: http://bit.ly/2pdXCfA

*Az ajánlat 2020.04.03 éjfélig érvényes